A szerelem nem véletlen
2019.12.17
Mit jelent számodra a szerelem? Kitudod fejezni szavakban? Letudod írni?
Most arra kérlek kicsit hogy dőlj hátra, és lépj ki a hétköznapi cipődből. Tedd fel a kedvenc zenéd, de azt, ami úgy tényleg igazán mélyre hatol. A szívedben, igen oda, a legmélyére. És most hunyd be a szemed. Elviszlek egy varázslatos helyre amit csak azok ismernek kik igazán szerettek. Kik tudják, s érzik, hiszik... Hogy igen, igen létezik egy gyönyörű dallam, egy dallam ami a szívedből szól, és ezt a dallamot csak nagyon kevesen hallják, szinte senki. Csak egy ember, egy lélek, egy másik lélek aki belőled van, belőled lélegzik, veled kell hogy legyen, mert ha nem talál rád akkor hiába volt minden. Akkor oda az egész. Nem jelentett semmit az egész életed. Mert tudom sokszor, nagyon sokszor elbizonytalanodsz, van mikor már nap mint nap. Úgy érzed már sose érkezik meg. Úgy érzed mindjárt itt a vég. Annyiszor megpróbáltad már mindig másokkal, mindenkiben csak őt kerested, őt hajszoltad. Magadban már tudtad hogy mi kell, mire van szükséged. Már gyermekként is tudtad, kerested őt mindenkiben. De valahogy mindig a vége csak csalódás lett. Csalódás mert nem volt meg az érzés, a belső megtörhetetlen bizonyosság. És csak mentél tovább és kerested., kerested tovább. Egyik kapcsolatból ki, a másikba be. Néha úgy érezted hogy megtaláltál valamit a másikban, de mégis hibádzott a dolog, mert még mindig nem volt meg a lényeg. Még mindig nincs meg a teljes egybeforrás érzése. Ahogy teltek múltak az idők, már nem is kerested őt, tudatosan, vagy tudattalanul. Már teljesen mindegy volt minden. Úgy érezted hogy feladod, de elkezdődött benned egy érzés a belső érzésed, most más volt. Most nem feladtad, most inkább azt érezted hogy elengedted. Most már csak vagy. Úgy igazán csak vagy. Itt és most a jelenben. Már semmi sem számít. Már meg is hallhatsz. Hisz annyiszor belehaltál már. Belehaltál a csalódásba. Belehaltál a kiábrándulásba. Belehaltál már számtalanszor a magányba, és kétségbeesésbe. Már mindegy. Nem számít.Elengedted. Vége, kész ennyi volt! Lezártad. Jó sok felkiáltó jellel.
{Aztán egy nap, egy nem is oly fényes, derűs nap. Azon a napon tudod?! Mikor minden ugyan az, és semmi sem az. Azon a napon emlékszel? Emlékszel mikor megpillantottál?
Összeolvadt a tekintetünk. És még aznap nem csak a tekintetünk olvadt össze. Összeolvadtunk a létezésben, a legmagasabb egységérzésben. A megtalálás érzésében. A hazatalálás misztériumában.}Amikor már nem csak olvasod, hanem ÉLED! Amikor nem csak úgy fölcsapod a notebookod, és elolvasol egy ikerlángos cikket. Mert már olvastad számtalanszor. Egyszer, meg egyezerszer. És már könnyesre sírtad a párnád hogy hol van, és mikor jön már, Én itt vagyok!!!! Várok rád!! KÉSZ VAGYOK!! GYERE!!! Aztán rájössz mikor ezt végig olvastad, hogy nem. Dehogy vagy kész. Ha kész lennél, és megértél volna rá akkor már ott feküdne melletted. És élnéd a teljes egység érzést. Minden áldott nap. Ha kész leszel elárulom akkor már nem keresed. Nem követeled magadtól a bizonyítást, és nem várakozol forró kakaóval az ablakpárkányodból nézve a várost, és romantikus zenét hallgatna várva mikor jön el már ő. Ha kész vagy. Nem vársz, nem követelsz, nem kapkodsz. Csak elengedsz, és szeretsz. Kit? A világot, magadat, a várost, a macskás nénit, és az öreg bácsit. A kutyát a parkból, a fűszálat a kertből. A létezés leszel Te magad. Egy csodás pillangóként tekintesz magadra, ki végre kibújt a bábból, és elindult. Elindult felfedezni az ismeretlent. A világot, a világod! És mikor ezen túl vagy, akkor .....Kitudja mennyi idő? Csak Isten tudja! És akkor..........MEGÉRKEZIK! Megérkezik Ő! Az igazi, az utánozhatatlan , az egyetlen. A legtökéletesebb, legnemesebb, a legcsodálatosabb, földi szavak alig tudják vissza adni mit is jelent mi ez az érzés. A legcsodálatosabb amikor meglátjátok egymást, és egymás karjaiba összeforrtok. És tudod hogy bármeddig is tart, Neked ezért már megérte, végig menni oly sok mindenen a létezés fokait magaslatait, megjárni, bármennyire is fájt. Bármennyire is érezted a kegyetlenséget az emberekben. Tudod, tudtad hogy akkor is megérte minden egyes pillanata, ezért az egyért. A létezés tökéletes pillanatáért mikor egymásba olvadva szellemileg, lelkileg, és testileg összefonva megélve minden szent percét a legmagasabb érzelmeknek mire igazán földi szó nem létezik. Mert ha egyszer, ha csak egyetlen egyszer is átéled már tudod miről beszélek, vagy csak keresgéled és tudod hogy ott van benned az érzés. Egyetlen egy dolgot tudsz most tenni a jelenben. Azt hogy veszel egy mély levegőt, és kikiabálod magadból hogy SOHA NEM ADOM FEL MEGTALÁLLAK, ÉS TUDOM HOGY UTÁNA ÖRÖKKÉ EGYÜTT LESZÜNK A LÉTEZÉS GYÖNYÖRŰ TÜNDÉRFÁTYLÁBAN! ÉS MÁR SOHA NEM FOGJUK ELVESZÍTENI EGYMÁST. Hidd el elfog kapni az a bizonyos belső érzés, és megfogod találni, csak bíz, bízz magadban!! Tudod nagyon jól hogy itt van, ha nem lenne itt nem keresgélnéd. Hidd el!! Bízz végre a megérzéseidben. A világunk örök és végtelen. Végtelen létezés, és örök körfogás, ugyebár semmi sem ugyan az akárhányszor jövünk. Mindig valami változik, mindig valami más, de az érzéseink nem. Azok sosem csapnak be, és sosem változnak. Ez a szép a létezésünkben. Mindig meg van adva a lehetőség újrakezdeni, és élni is evvel a lehetőséggel. Mindig csak egy kis lépés előre, és elfog vinni oda ahová igazán el akarsz jutni.
Legnagyobb szeretettemmel Mindenkinek!
Kata
Elérhetőségem: lelekkristalyok333@gmail.com
kép: pinterest