Úgy szólva szenvedésbe tartjuk magunkat mi emberiség.

Ezt úgy lehet értelmezni, hogy van egy tapasztalás még a kezdet kezdetén amit önmagunknak állítunk fel. Amit úgy mond a lélek akar megtapasztalni. De csupán ez csak egy megtapasztalás. Majd mi saját magunkat tartjuk ennek a kezdeti megtapasztalásnak a fogságában amit szenvedés tudatnak ruházunk fel majd éljük meg azt életről éltre. Ennek addig van létjogosultsága bennünk amíg fel nem ismerjük azt, hogy saját magunkat tartjuk ebben a szenvedés tudatban, majd fel nem oldjuk azt. Onnantól kezdve megszűnik evvel kapcsolatos összes berögzültségünk és hiedelmünk. De amíg ezt fel nem ismerjük addig is csak saját magunk foglyai vagyunk egy saját magunk keltett illúzió világában.

Szeretettel: Kata 

Elérhetőségem: lelekkristalyok333@gmail.com 

kép: pinterest.com